Tuesday, August 23, 2011

2011 / XLI szám - A Sanyi

Sanyi…és Ágota

H. Sándor majdnem akkor született, amikor én. Kurva régen. Együtt jártunk általánosba.  Nagy haverok voltunk, barátok. Néha verekedtünk, ettől erősebb lett a barátság. Jó volt.
Sanyi proli családban született. Apja, egy kis geci kopasz ember, szúrós tekintettel. Magázni kellett és "edesapamozni". Egy röhej volt. Anyukája, pici - József Attila mosó nője típusú, kedves , aranyos  asszony volt. Tanár néni. Panelben laktak, ahogy annak idején maj' mindenki. Nem volt baj, ez se.
Én is panelben laktam, ki nem szarta le. Nem is tudtuk, hogy van más milyen élet. Ittunk is, naná. De nem sokat. Balhésak voltunk ,de nem nagyon. Közben megtanultunk mindent, hoztuk a formát.
Na ennek a Sanyinak volt egy nővére, az Ágota. Nekem tetszett. Persze mindegy volt. Idősebb is volt, tanar nőnek készült, mint az anyukája. Akkor a 70-es évek végén, senki nem látta, nem is sejtette, hogy Ágota nem oda jut majd az életben, ahová mindenki gondolta. A lehetőségek adottak voltak. Volt szülői háttér, kultúra, Ágota nem volt buta, sőt geci okos volt. Valami buzi versenyeket nyert. Bomba nö volt, derékig érö hosszú hajjal. Ez a magázos , idióta konzervatív család szerveződés nyilván terhelhetett, de túlélhető volt. A Sanyi is tulélte...

A 8-ik után már csak a Közgaz Cselgáncs edzésein  találkoztunk.  Sanyi egy 3-ik kerületi gimnáziumban tolta, és Angyalföldön. Még egy pár évig tudtunk ezt azt egymásról, aztán belőlem mérnököt faragtak, belőle vegyészt. Fasza.
Sanyi megjárta közben a Himaláját. Ott volt az első magyar halálos Himalája balesetnél, amikor a "Doki" elment. Sanyi kemény volt mindig. Kemény, tenyeres talpas paraszt gyerek. Józan paraszti esszel, és akarással. Igazi rambo volt. Ö is.
Pár éve össze futottunk valahol, véletlenül. Én meg király voltam - gazdag vállalkozó. Ö meg a japcsik - valami vegyipari konszern itteni helytartója , neki se ment rosszul.
És akkor szoba került az Ágota… Mert én lógtam az Ágotával néha, bár nem volt közöm hozza soha, nem is értettem, azt hogyan lehetne.
Csend...
- Ágota alkoholista. mondja Sanyi nekem.
- Hú hú baszdmeg. Elvonók, kijózanodások, visszaesések. Sanyi nyugodtan beszél a dologról.  Egyszer talán fenn a hegyen, valamelyiken le kellett magában ezt a dolgot tisztáznia. Elengedte.

Nem tudhatod ki mit akar az élettől. Te akarhatod, hogy azt akarja amit te akarnál vagy akartál volna. De nincs hatalmad hogy az legyen. Ma végre megértettem valamit ebből, és akkor  eszembe jutott az Ágota.
Vannak emberek, lehetnek közel s távol tőled, akik mást akarnak az élettől vagy nincs elég erejük, hogy azt akarjak az élettől, amit Te akarsz. Vagy csak Ök nem AZT akarjak. Vagy nem akarnak semmit bakker.
Vannak emberek, akiket, mint az Ágotát, nem lehet megmenteni. Mert nem akarjak igazán, hogy bárki megmentse Őket. Lehet találnak majd valakit, egy gazda testet, aki megmenti, tartja öket.
Nem is tudod és nem is szabad megpróbálnod megmenteni többet, amikor ezt felismered.
Mert nem segítesz vele .. rajta. Hanem csak rontasz a helyzeten.

Na én ezert nem segítek már….

De ettől meg, szeretlek.. De ettől meg lehetünk ettől nagyon jóba. De ettől meg nem fogom hagyni, hogy … mit is?!
Hát a 3/3 -as szabályt elfogyni, 3 perc levegő - 3 nap víz -3 hét kaja.
Magamért sem fogom hagyni. Mert egyszer nagyon régen, egyszer hagytam valakit meghalni úgy ahogy soha többet nem akarok senkit hagyni. Minden kibaszott nap eszembe jut. Ha hinnék Istenben vagy bármiben, amihez imádság kell - ahogy nem hiszek - minden kibaszott nap imádkoznék érte, hogy valaki oldozzon  fel.  De nem hiszek, és meg se bocsátok sem magamnak, sem azoknak, akik akkor ott hagytak azt és úgy megtörténni.

De egyébként MOST elengedem, mert el kell engednem.
YOU'RE ON YOUR OWN ( I AM HERE IF YOU NEED ME )



Én RAMBO a RoNiN (c)

No comments:

Post a Comment